Válasszunk vagy ne válasszunk magyar dizájnert?

A dizájnszakma elérkezett arra a pontra, amikor egyre több dizájner és a dizájnereket foglalkoztató vállalkozó is felteszi magának a kérdést: mit kezdjünk a magyar dizájnerekkel?

Mielőtt belekezdek, fontosnak tartom röviden összefoglalni, honnan beszélek. Kicsivel több mint tíz éve dolgozom grafikusként. Kolozsváron végeztem a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika alapképzését, így nagyjából tizenhárom év szakmai tapasztalat van mögöttem. Ez idő alatt voltam önkéntes, dolgoztam alkalmazottként kis- és nagyvállalatoknál, valamint szabadúszóként két országban is. Jelenleg is szabadúszóként dolgozom, főállású apaként. Vagyis azon a ponton vagyok, amikor a gyereknevelés, a tanulás, a tanítás, a könyvelés, az ügyfélszerzés, a főzés, a mosogatás és még számtalan egyéb feladat mellett kell úgy beosztanom az időmet és az energiámat, hogy a nap végén azt mondhassam: van egy karrierem, és dizájnerként keresem a kenyerem. Ezért az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján vettem a bátorságot, hogy leírjam a gondolataimat a témáról. Abban bízom, hogy nemcsak a dizájnerek, hanem a vállalkozók számára is gondolatébresztő lesz.

A kérdést két oldalról közelítem meg: először a dizájner, majd a vállalkozó szemszögéből.

A dizájner helyzete

Nem szeretnék elveszni abban, hogy pontosan hányféle dizájner létezik, milyen szakterületekre lehet osztani őket, és hol húzódnak ezeknek a kategóriáknak a határai. A téma szempontjából használjuk egyszerűen a „dizájner” gyűjtőfogalmat. Van tehát egy kreatív szakmát gyakorló ember. Lehet autodidakta, lehet intézményben képzett szakember, vagy a kettő kombinációja. A lényeg az, hogy rendelkezik egy bizonyos mennyiségű és minőségű tudással, tapasztalattal és kreatív képességgel, amelyet a rohamosan változó világban, a piacon szeretne érvényesíteni – természetesen úgy, hogy közben pénzt is keressen vele. Csakhogy a versenyhelyzet az elmúlt években jelentősen megváltozott. A dizájner ma már nem csupán más dizájnerekkel versenyez. Megjelentek a mesterséges intelligenciára épülő megoldások, a Canva és más sablonalapú rendszerek, valamint az a vállalkozói gondolkodás is, hogy „oldjuk meg házon belül”. Emellett a globális munkaerőpiacnak köszönhetően gyakorlatilag a világ bármely pontjáról lehet szakembert találni. Ez a mai dizájnervilág egyik alaphelyzete.

És mit lát ebből a vállalkozó?

Lépjünk át a másik oldalra. A vállalkozó, a munkáltató vagy egyszerűen a megrendelő kreatív munkaerőre van szüksége. Lehetőleg olyanra, amely segít neki elérni a céljait, és amennyire lehet, csökkenti a hibás döntésekből fakadó kockázatot. Választhat magyar dizájnert. Használhat mesterséges intelligenciát. Dolgozhat sablonokkal. Vagy kereshet külföldi, adott esetben olcsóbb munkaerőt.

Nézzük meg röviden ezeket a lehetőségeket.

1. Magyar dizájnert választ

Ez lehet nagyon jó és nagyon rossz döntés is. Ha a vállalkozó megfelelő dizájnert választ, a siker természetesen nem kizárólag a dizájneren múlik, de a vizuális kommunikáció szempontjából jelentős terhet vehet le a válláról. Ha viszont rosszul választ, akkor könnyen olyan embert kap, akivel nem tud hatékonyan együtt dolgozni. Ezért kulcsfontosságú a szűrés. Ezzel kapcsolatosan írtam egy cikket, amit megtalálsz itt: https://www.olahjozsefbotond.com/poszt/hogyan-talalsz-jo-grafikust

2. A technológiára támaszkodik

Ma már néhány perc alatt lehet plakátot, képet vagy akár teljes vizuális koncepciót generálni mesterséges intelligenciával. Ez bizonyos helyzetekben kifejezetten hasznos lehet. Ha azonban a technológiát felületes tudással használjuk, könnyen középszerű eredményt kapunk. Egy gyorsan generált plakát lehet ideiglenesen jobb a semminél. Egy márka hosszú távú építéséhez azonban ennél jóval többre van szükség: stratégiai gondolkodásra, következetességre, kontextusérzékenységre és a célközönség ismeretére.

3. Sablonokhoz nyúl

A Canva és más hasonló rendszerek demokratizálták a vizuális kommunikáció bizonyos részeit. Olyan emberek is létrehozhatnak elfogadható grafikai anyagokat, akiknek nincs formális dizájneri képzettségük. Ez önmagában nem probléma. A kérdés inkább az, hogy mikor elég egy sablon, és mikor van szükség valódi szakértelemre? Egy gyors közösségimédia-posztnál vagy egyszerű belső kommunikációs anyagnál lehet tökéletesen indokolt a sablon használata. Egy márka identitásának felépítésénél viszont már egészen más szintű gondolkodásra van szükség.

4. Külföldi munkaerőt választ

A globális munkaerőpiac óriási lehetőségeket kínál. Találhatunk rendkívül tehetséges szakembereket a világ bármely pontján. A kérdés itt nem az, hogy magyar vagy külföldi. A kérdés az, hogy mennyire tud hatékonyan működni a két fél együtt. A kommunikációs különbségek, a kulturális eltérések, a nyelvi akadályok és a célközönség eltérő ismerete mind befolyásolhatják a közös munkát. Ha ezek nem jelentenek problémát, akkor a földrajzi távolság önmagában természetesen nem akadály.

Hogyan tovább?

A fentiekből szerintem nem az következik, hogy mindig magyar dizájnert kell választani. Hanem az, hogy olyan dizájnert kell választani, akivel valóban működik a kapcsolat. Sok esetben ez valóban egy magyar dizájner lehet. Nem azért, mert magyar, hanem azért, mert közös nyelven beszélünk, hasonló kulturális közegből érkezünk, könnyebben értjük egymás gondolkodását, és adott esetben jobban ismerjük ugyanazt a piacot és célközönséget. Persze lehet olyan külföldi szakember is, akivel ugyanolyan jól, vagy még jobban működik az együttműködés. A lényeg tehát nem a nemzetiség. A lényeg a működő kapcsolat. A vállalkozónak ezért érdemes megtanulnia használni az online eszközöket, a sablonrendszereket és a mesterséges intelligenciát is. Ezek hasznos eszközök lehetnek. De nem feltétlenül ezek elsajátításának kell a vállalkozásfejlesztés középpontjában állnia. Aki hosszú távon akar építkezni, annak nem az a legfontosabb kérdése, hogy hogyan tudja a lehető legolcsóbban előállítani a következő grafikát. Hanem az, hogy kivel tud olyan munkakapcsolatot kialakítani, amely valódi értéket teremt. Ehhez pedig jó dizájner és jó ügyfél egyaránt szükséges. Ez a kapcsolat sok szempontból olyan, mint egy jó házasság: mindkét fél kell hozzá. A jó munkakapcsolat és a siker alapjai tapasztalatom szerint a következő lépésekre épülnek.

Első lépés: növessz gerincet!

Tudom, ez provokatív indítás. De magamnak is ezt tanácsolom, és igyekszem ennek megfelelően dolgozni. Az első és talán legfontosabb dolog, amit egy kreatív szakembernek és egy megbízónak is ki kell alakítania magában, az a gerinc. Ha nincs gerinc, nehéz tartós kapcsolatot, sikeres üzletet vagy bizalmat építeni. A munkakapcsolatokat ugyanúgy értékek tartják össze, mint bármilyen más emberi kapcsolatot: egyenesség, őszinteség, hitelesség, szavahihetőség és megbízhatóság. Ezek hiányában eleve komoly hátrányból indulunk. Persze könnyű azt mondani magunkról, hogy becsületesek, megbízhatóak és szavahihetőek vagyunk. De ez nem önigazolás kérdése. Az számít, hogy a környezetünk mit tapasztal belőlünk. A bizalom pedig nem valami megfoghatatlan extra. A bizalom az egyik legfontosabb építő- és megtartóereje minden működő munkakapcsolatnak.

Második lépés: teremts kapcsolatokat!

Ha megvan a gerinc, vagyis megbízhatóan tudunk működni, jöhet a következő lépés: a kapcsolatépítés. Kapcsolatokat kell teremteni. Nem egyszer. Folyamatosan. Ezt nevezzük networkingnek. A digitális világ egyik érdekes paradoxona, hogy miközben minden eddiginél több eszköz áll rendelkezésünkre az automatizálásra, az emberi kapcsolatok értéke ettől nem lett kisebb. Sőt.m Az AI nem fog helyettünk bizalmat építeni. Egy sablon nem fog bemutatni minket egy potenciális partnernek. Egy szoftver nem fogja helyettünk felépíteni azt a szakmai reputációt, amely miatt valaki minket ajánl másnak. A kapcsolataink viszont igenis képesek erre. Teljesen mindegy, hogy dizájnerként vagy vállalkozóként dolgozunk: a kapcsolati tőke hosszú távon meghatározó része annak, hogy milyen lehetőségek találnak meg bennünket. Amikor munkát keresünk vagy ajánlunk, érdemes ezért már az első pillanattól kapcsolatként tekinteni a másik félre, nem pusztán egy tranzakció résztvevőjeként. Ehhez pedig nyílt kommunikáció kell.

Harmadik lépés: tudás és motiváció

Megvan a gerinc. Kapcsolatokat építünk. Bizalmat teremtünk. De még mindig hiányzik valami. A tudás és a motiváció. Én ezt a kettőt nem választanám szét, mert szerintem szorosan összefüggnek. A kevés tudás természetesen nem előny. De valahol mindenki elkezdi. A megfelelő motiváció viszont képes arra, hogy megszerezzük azt a tudást, amelyre szükségünk van. Ha van bennünk akarat, tanulunk. Ha tanulunk, fejlődünk. Ha fejlődünk, újabb lehetőségeket tudunk megragadni. Ez egyszerűnek tűnik, mégis rengeteg vállalkozás és karrier itt akad el. Nem azért, mert nincs lehetőség. Hanem azért, mert nincs elég motiváció. A világ pedig közben változik. Ami tegnap még elegendő tudás volt, az ma már lehet, hogy kevés. Ami ma működik, holnapra elavulhat. Ezért a tanulás nem egyszeri feladat. A szakmai fejlődés folyamatos munka. Ehhez pedig a motiváció is folyamatos kell, hogy legyen! Ha egy vállalkozásért, egy projektért vagy egy karrierért nem vagyunk hajlandók energiát és időt befektetni, akkor könnyen előfordulhat, hogy éppen a saját lehetőségeinket pazaroljuk el.

És végül: a pénz

Eljutottunk ahhoz a tényezőhöz, amely önmagában talán nem boldogít, a hiánya azonban egészen biztosan okozhat problémákat. Ez pedig a pénz. A munka világának van egy száraz és rideg megközelítése: dolgozunk, hogy pénzt keressünk. Ez természetesen igaz. De az ember által végzett munka ennél több. Mögötte ott van a személyiség, a motiváció, az érzelem, az ambíció és az emberi kapcsolat. Ha szeretjük a munkánkat, máris egészen más helyzetben vagyunk. Ha pedig azokat is szeretjük, akikkel együtt dolgozunk, még tovább javulhat a közös munka minősége. Lehet, hogy idealistának hangzik, de én azt tanultam a sikeres emberektől, hogy az ügyféllel való munkában ne az legyen az elsődleges cél, hogy kifizessen minket. Hanem az, hogy segítsünk neki. A tudásunk és az árazásunk akkor válik igazán értékessé, amikor azzal hozzájárulunk az ügyfél sikeréhez. Természetesen a megrendelőnek rendelkeznie kell azzal a pénzügyi háttérrel, amely lehetővé teszi a közös munkát. Kockázatot kell vállalnia, és nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy mit tudunk nyújtani ezért cserébe. A dizájnernek pedig azt is tudnia kell, hogy mennyit ér a munkája – nemcsak időben és energiában, hanem üzleti szempontból is. Ha mindkét fél értéket teremt, létrejön a win-win helyzet. Ez még nem a végállomás.

A valódi cél: win-win-win

Az igazi áttörés akkor következik be, amikor nemcsak a dizájner és a vállalkozó nyer. Hanem a célközönség is. Ez a win-win-win helyzet. Ehhez viszont mindkét félnek félre kell tudnia tenni valamennyire a saját egóját, ízlését és előzetes elképzeléseit. Nem az a legfontosabb, hogy a dizájnernek mi tetszik. És nem az a legfontosabb, hogy a megrendelőnek mi tetszik. Hanem az, hogy mi működik annak, akinek az egész készül. A dizájner nem saját magának tervez. De ideális esetben nem is pusztán a megrendelőnek. A megrendelő célközönségének tervez. A megrendelőnek pedig nem feltétlenül a saját elképzelését kell tűzön-vízen át keresztülvinnie. Elsősorban azt kell megértenie, hogy mire van szüksége annak az embernek, akit el akar érni. A célközönség a lényeg. Nem a dizájner egója. Nem a megrendelő egója. Hanem az az ember, akinek végül a terméket vagy szolgáltatást szánjuk.

Akkor tehát végül kell-e magyar dizájner?

Visszatérhetünk az eredeti kérdéshez. Válasszunk vagy ne válasszunk magyar dizájnert?  Bocsánat, de szerintem nem ez a valódi kérdés. A valódi kérdés az, hogy találunk-e olyan dizájnert, akivel ki tudjuk alakítani azt a munkakapcsolatot, amelyben megvan a bizalom, a kommunikáció, a szakmai tudás, a motiváció és a közös cél. Egy magyar dizájner ebben sok esetben természetes előnyt jelenthet: közös nyelv, közös kulturális háttér, a helyi piac jobb ismerete és egyszerűbb kommunikáció. De a nemzetiség önmagában nem garancia semmire. Ugyanígy az AI, a Canva vagy a külföldi munkaerő sem feltétlenül rossz választás. Ezek eszközök és lehetőségek. A kérdés az, hogy mire, hogyan és milyen tudatossággal használjuk őket. A technológia ugyanis nem szünteti meg az értékes szakember iránti igényt. Átalakítja azt. És talán éppen ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy vállalkozásnak szüksége van-e dizájnerre. Hanem az, hogy képes-e olyan dizájnerrel és olyan munkakapcsolatban dolgozni, amely valódi értéket teremt. Ehhez pedig mindkét félnek szüksége van gerincre, kapcsolatokra, tudásra, motivációra, bizalomra és arra a képességre, hogy a saját egóján túl is lássa a célt. Mert a végén nem az számít, hogy ki készítette a dizájnt. Az számít, hogy működik-e. És hogy közben mindenki nyer-e vele: a dizájner, a vállalkozó és legfőképpen az, akinek az egész készült.

‍