Ma. Rövid táv. Közép táv. Hosszú táv.

‍

Ma. Rövid táv. Közép táv. Hosszú táv.

(avagy: ha nem tudod, hol tartasz, ne csodálkozz, hogy nem haladsz)

‍

Meg foglak lepni: rengeteg vállalkozó nem tudja, hol tart. Nem azt nem tudja, hova szeretne eljutni — hanem azt, hogy most éppen hol áll. Ez nem vélemény kérdése, hanem tapasztalat.

Dolgoznak reggeltől estig, reagálnak, intéznek, túlélnek. Aztán csodálkoznak, hogy hónapok vagy évek múlva sincs valódi előrelépés. Ez nem balszerencse. Ez következmény.

Ha nem tudod megmondani, hogy a vállalkozásod mire képes jelenleg — és mire nem —, akkor nincs kiindulópontod. Origó nélkül nincs stratégia. Csak mozgás van. Sok mozgás, kevés haladás.

Igen, ez kényelmetlen. Mert leülni és őszintén végiggondolni a helyzetet azt jelenti, hogy szembe kell nézni a korlátokkal is. Pedig ezek nélkül minden cél csak vágyálom.

‍

Hol tartunk ma?

Ez az első kérdés, amit a legtöbben átugranak.
Mit tudsz most? Milyen erőforrásaid vannak? Hol vagy erős, hol gyenge? Milyen kockázatoknak vagy napi szinten kitéve? Ha ezekre nincs tiszta válaszod, akkor a „terveid” nem tervek, hanem remények.

Rövid táv

A rövid táv nem „majd lesz valahogy”.
Ez 1 hónaptól maximum 1–1,5 évig terjedő időszak, ahol nagyon konkrét dolgoknak kell megtörténniük. Bevétel, működés, stabilitás. Ha itt nincs tiszta cél, akkor nincs miről beszélni. A vállalkozás nem önfejlesztő tábor, hanem gazdasági egység.

Közép táv

A 2–5 éves céloknál szokott elfogyni a levegő. Itt derül ki, hogy valóban vállalkozásról beszélünk, vagy csak önfoglalkoztatásról. Ezek a célok már döntéseket igényelnek: mit nem csinálsz tovább, mibe fektetsz, mit engedsz el. Ha ez kényelmetlen, jó úton jársz.

Hosszú táv

A 7–10 éves gondolkodást sokan kinevetik. „Úgyis minden változik.”
Pontosan. És aki erre hivatkozva nem tervez hosszú távra, az valójában azt mondja: nem akar felelősséget vállalni az irányért.

A hosszú táv nem jóslás. Iránytű. Ha nincs, minden döntés rövid távú túlélés lesz. Az pedig hosszú távon mindig kimerüléshez vezet.

Saját tapasztalat: amikor egyetem után dolgozni kezdtem, eszembe sem jutott, hogy vállalkozó legyek. Három év alkalmazotti lét kellett ahhoz, hogy rájöjjek: mást akarok. Amikor szabadúszó lettem, akkor értettem meg igazán, hogy célok nélkül ez az egész szétesik. Nem inspirációs idézetek kellenek, hanem irányok.

Azért kelek fel minden nap, mert tudom, mi felé haladok. Nem azért, mert minden nap könnyű, hanem mert van értelme. És igen: megnyugtató látni, hogy még a káosz közepén is jó irányba húznak a dolgok.

Ha nincs rövid, közép és hosszú távú célod, akkor ne mondd, hogy „nem megy az üzlet”.
Mondd inkább azt: nem döntöttem még arról, merre akarok menni.

Ez fájdalmasabb, de legalább őszinte kiindulópont.

‍