A mesterséges intelligencia és te
A mesterséges intelligencia és te
(avagy: nem elveszi a munkád, hanem megmutatja, mennyit ér)
A mesterséges intelligencia ma már szinte minden ágazatban jelen van. Olyan területeken is, ahol sokan még mindig nem veszik észre. Használod? Tudsz róla? Vagy inkább fölösleges hype-nak tartod?
Az AI ma nagyjából ott tart, ahol régen az áram vagy később az internet. Volt idő, amikor ezekre is azt mondták: „jó-jó, de nekem nincs rá szükségem”. Aztán kiderült, hogy aki kimarad, az versenyhátrányba kerül.
Sokan félnek tőle. Attól, hogy elveszi a munkát, megszüntet állásokat, fölöslegessé tesz szakmákat. Ennek a félelemnek van valós alapja — kár lenne tagadni. De ez csak az érem egyik oldala. A másik oldal az, hogy ahol valami megszűnik, ott mindig keletkezik valami új.
Nem mindenki jár jól vele. És nem mindenki jár rosszul. A különbség ott van, hogy ki tud alkalmazkodni.
Vállalkozói szempontból ez különösen igaz. Grafikusként pontosan látom: amivel régen 3–4 órát bíbelődtem, azt ma a mesterséges intelligencia segítségével percek alatt meg tudom oldani. És ezzel nem vagyok egyedül. Aki használja, annak egyértelműen megkönnyíti a munkáját.
De itt jön a kellemetlen kérdés: ha gyorsabban dolgozunk, akkor több pénzt keresünk? Nem feltétlenül.
A technológia gyorsabban fejlődik, mint ahogy a piac képes ezt lekövetni. Ha egy feladat korábban órákig tartott, ma pedig percek alatt megoldható, akkor a piac előbb-utóbb nem fogja ugyanazt az árat megfizetni érte. Ez törvényszerű.
Viszont ez nem azt jelenti, hogy a munkánk kevesebbet ér. Azt jelenti, hogy máshogy kell értelmezni az értéket.
Ma már egy dilettáns is tud plakátot generáltatni. De attól, hogy valaki képes rákattintani egy gombra, még nem lesz szakember. Az amatőrnek a „10 perces” generálás gyakran fél napig tart, a végeredmény pedig nem lesz következetes, nem lesz átgondolt, és nem fog üzleti célt szolgálni.
A szakértőt nem az ideje miatt fizetik meg. Hanem a tudása, a látásmódja, a döntései és a hatékonysága miatt.
Igen, előfordul, hogy 10 perc munkáért fél vagy egy órát számlázunk. Miért? Mert az ügyfél nem azt fizeti meg, hogy mennyi ideig kattintottunk, hanem azt, hogy jó lett a végeredmény, és működik. Ár–idő–érték arányban ez még mindig jobban járás mindkét félnek.
És van még valami, amiről keveset beszélnek: a mesterséges intelligencia nem empatikus. Nem kérdez vissza emberi módon. Nem látja, ha az ügyfél bizonytalan, kiégett vagy elvesztette a fókuszt. Nem tart motivációs beszélgetést, nem segít átgondolni az irányt, és nem ad lelki támaszt.
Számtalanszor volt olyan ügyfelem, ahol nem grafikai vagy szakmai kérdés volt a probléma, hanem mentális. Meg kellett állni, beszélni kellett, vissza kellett terelni arra a síkra, ahol újra döntésképes és cselekvőképes lett. Ezt semmilyen algoritmus nem fogja kiváltani.
A mesterséges intelligenciát tehát nem félni kell, hanem megtanulni használni. Aki nem használja, az lemarad. Aki viszont csak erre akar építeni, az hamar lecserélhetővé válik.
Az AI nem elveszi a munkát.
Hanem szétválasztja a felszíneset az értékestől, az amatőrt a szakembertől, a túlélőt attól, aki tudatosan építkezik.
A kérdés végül nem az, hogy lesz-e mesterséges intelligencia a szakmádban.
Hanem az, hogy te hol leszel benne.
