Mit kezdjünk a magyar dizájnerekkel?

A dizájnszakma elérkezett arra a pontra, amikor egyre több dizájner és a dizájnereket foglalkoztató vállalkozó is felteszi magának a kérdést: mit kezdjünk a magyar dizájnerekkel?

Mielőtt belekezdek, fontosnak tartom röviden összefoglalni, honnan beszélek. Kicsivel több mint tíz éve dolgozom grafikusként. Kolozsváron végeztem a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem grafika alapképzését, és nagyjából tizenhárom év szakmai tapasztalat van mögöttem. Ez idő alatt voltam önkéntes, dolgoztam alkalmazottként kis- és nagyvállalatoknál, valamint szabadúszóként két országban is. Jelenleg is szabadúszóként dolgozom, főállású apaként. Vagyis azon a ponton vagyok, amikor a gyereknevelés, a tanulás, a tanítás, a könyvelés, az ügyfélszerzés, a főzés, a mosogatás és még számtalan egyéb feladat mellett kell úgy beosztanom az időmet és az energiámat, hogy a nap végén azt mondhassam: van egy karrierem, és dizájnerként keresem a kenyerem. Ezért az elmúlt közel másfél évtized tapasztalatai alapján vettem a bátorságot, hogy leírjam a gondolataimat a témáról. Abban bízom, hogy nemcsak a dizájnerek, hanem a vállalkozók számára is gondolatébresztő lesz.

A kérdést két oldalról közelítem meg: először a dizájner, majd a vállalkozó szemszögéből.

A dizájner helyzete

Nem szeretnék elveszni abban, hogy pontosan hányféle dizájner létezik, milyen szakterületekre lehet osztani őket, és hol húzódnak ezeknek a kategóriáknak a határai. A téma szempontjából használjuk egyszerűen a „dizájner” gyűjtőfogalmat. Van tehát egy kreatív szakmát gyakorló ember. Lehet autodidakta, lehet intézményben képzett szakember, vagy a kettő kombinációja. A lényeg, hogy rendelkezik valamennyi tudással, tapasztalattal és kreatív képességgel, amelyet a rohamosan változó világban, a piacon szeretne érvényesíteni – természetesen úgy, hogy közben pénzt is keressen vele. Csakhogy a versenyhelyzet az elmúlt években jelentősen megváltozott. A dizájner ma már nem csupán más dizájnerekkel versenyez. Megjelentek a mesterséges intelligenciára épülő megoldások, a Canva és más sablonalapú rendszerek, valamint az a vállalkozói gondolkodás is, hogy „oldjuk meg házon belül”. Emellett a globális munkaerőpiacnak köszönhetően gyakorlatilag a világ bármely pontjáról lehet szakembert találni. Vagyis ma több lehetőség áll rendelkezésre, mint korábban. És ezzel együtt több a versenytárs és több az alternatíva is.

Ez pedig egy fontos változást hoz magával: a dizájnernek egyre nehezebb pusztán azzal bizonyítania az értékét, hogy képes vizuális anyagot készíteni.

Ezzel szemben mit tapasztal a vállalkozó?

Lépjünk át a másik oldalra.

A vállalkozónak, a munkáltatónak vagy egyszerűen a megrendelőnek továbbra is kreatív munkára van szüksége. Lehetőleg olyanra, amely segít elérni a céljait, és amennyire lehet, csökkenti a hibás döntésekből fakadó kockázatot. Rengeteg opció közül választhat. A leggyakoribbak közé tartozik, hogy magyar dizájnert választ, mesterséges intelligenciát használ, sablonokhoz nyúl, vagy külföldi szakembert keres.

Nézzük meg röviden ezeket a lehetőségeket.

1. Magyar dizájnert választ

Ez elsülhet jól, de rosszul is, vagy akár felemás eredményeket is hozhat.

A helyi piacon sok szempontból könnyebb lehet szűrni és választani. Ugyanakkor a saját tapasztalatom szerint sok vállalkozó nincs feltétlenül felkészülve arra, hogyan találja meg a számára megfelelő dizájnert. Ezt többek között a munkahirdetések és briefek minőségében, illetve a dizájneri munka értékének kezelésében is gyakran látom. Erről korábban külön is írtam: mitől lesz egy megbízás valóban jó kiindulópont a dizájner és a vállalkozó számára. A lényeg azonban itt nem az, hogy a magyar dizájner automatikusan jobb választás lenne. Hanem az, hogy a helyi közegből származó előnyök – a közös nyelv, a kulturális háttér és a helyi piac ismerete – valódi értékké tudnak-e válni a közös munkában.

2. A technológiára támaszkodik

Ma már néhány perc alatt lehet plakátot, képet vagy akár egy vizuális koncepció kiindulópontját is létrehozni mesterséges intelligenciával. Ez bizonyos helyzetekben kifejezetten hasznos lehet. A kérdés nem az, hogy használjunk-e AI-t. Hanem az, hogy mire, hogyan és milyen szakmai tudással használjuk.

Egy gyorsan létrehozott grafika lehet egy adott helyzetben tökéletesen megfelelő. Egy márka hosszú távú építéséhez azonban ennél jóval többre lehet szükség: stratégiai gondolkodásra, következetességre, kontextusérzékenységre, vizuális rendszerre és a célközönség ismeretére. A technológia egyre több feladatot képes elvégezni. De attól, hogy valamit elő tudunk állítani, még nem biztos, hogy tudjuk, mit kellene előállítanunk.

És szerintem éppen itt kezdődik a szakmai tudás valódi értéke.

3. Sablonokhoz nyúl

A Canva és más hasonló rendszerek demokratizálták a vizuális kommunikáció bizonyos részeit. Olyan emberek is létrehozhatnak elfogadható grafikai anyagokat, akiknek nincs formális dizájneri képzettségük. Ez önmagában nem probléma. A kérdés inkább az, hogy mikor elég egy sablon, és mikor van szükség valódi szakértelemre? Egy gyors közösségimédia-posztnál, egyszerű belső kommunikációs anyagnál vagy egy olyan feladatnál, ahol nincs szükség egyedi vizuális rendszerre, teljesen indokolt lehet sablont használni. Egy márka identitásának felépítésénél, egy összetett kommunikációs probléma megoldásánál vagy egy hosszú távra szánt vizuális rendszer kialakításánál viszont már egészen más szintű gondolkodásra van szükség. Nem az a kérdés, hogy a Canva jó vagy rossz. Az a kérdés, hogy az adott problémához megfelelő eszköz-e.

4. Külföldi munkaerőt választ

A globális munkaerőpiac óriási lehetőségeket kínál. Találhatunk rendkívül tehetséges szakembereket a világ bármely pontján. A kérdés itt sem az, hogy magyar vagy külföldi. A kérdés az, hogy mennyire tud hatékonyan együttműködni a két fél és értik-e, hogy milyen kihívásokkal állnak szembe. A kommunikációs különbségek, a kulturális eltérések, a nyelvi akadályok és a célközönség eltérő ismerete mind befolyásolhatják a közös munkát. Ha ezek nem jelentenek problémát, akkor a földrajzi távolság önmagában természetesen nem akadály. Vagyis a külföldi szakember sem rosszabb választás. Egyszerűen más szempontokat kell mérlegelni.

Hogyan tovább?

A fentiekből szerintem nem az következik, hogy mindig magyar dizájnert kell választani. Hanem az, hogy olyan dizájnert kell választani, akivel valóban működik a kapcsolat, és aki képes olyan értéket teremteni, amire a vállalkozásnak szüksége van. Sok esetben ez valóban egy magyar dizájner lehet. Nem azért, mert magyar, hanem azért, mert közös nyelvet beszélünk, hasonló kulturális közegből érkezünk, könnyebben értjük egymás gondolkodását, és adott esetben jobban ismerjük ugyanazt a piacot és célközönséget. Persze lehet olyan külföldi szakember is, akivel ugyanolyan jól vagy még jobban működik az együttműködés. A lényeg tehát nem a nemzetiség. A lényeg a működő kapcsolat és a létrehozott érték. A vállalkozónak ezért érdemes megtanulnia használni az online eszközöket, a sablonrendszereket és a mesterséges intelligenciát is. Ezek mind hasznos eszközök lehetnek. De nem feltétlenül ezek elsajátításának kell a vállalkozásfejlesztés középpontjában állnia. Aki hosszú távon akar építkezni, annak nem az a legfontosabb kérdése, hogy hogyan tudja a lehető legolcsóbban előállítani a következő grafikát. Hanem az, hogy milyen problémát akar megoldani, és kivel tudja ezt a legjobban megoldani. Ehhez pedig jó dizájner és jó ügyfél egyaránt szükséges. Ha tehát nem az a kérdés, hogy magyar vagy külföldi dizájnert, AI-t vagy sablont választunk, hanem az, hogy milyen együttműködés képes valódi értéket teremteni, akkor érdemes megnézni, milyen feltételek mellett működhet jól ez az együttműködés.

Első lépés: növessz gerincet!

Tudom, ez provokatív indítás. De magamnak is ezt tanácsolom, és igyekszem ennek megfelelően dolgozni. Az első és talán legfontosabb dolog, amit egy kreatív szakembernek és egy megbízónak is ki kell alakítania magában, az a gerinc. Gerinc alatt itt nem valamiféle erkölcsi tökéletességet értek. Hanem azt, hogy legyenek olyan alapelveink, amelyekhez akkor is tartjuk magunkat, amikor az egyszerűbb út mást diktál. A munkakapcsolatokat ugyanúgy értékek tartják össze, mint bármilyen más emberi kapcsolatot: egyenesség, őszinteség, hitelesség, szavahihetőség és megbízhatóság. Ezek hiányában eleve komoly hátrányból indulunk. Persze könnyű azt mondani magunkról, hogy becsületesek, megbízhatóak és szavahihetőek vagyunk. De ez nem önigazolás kérdése. Az számít, hogy a környezetünk mit tapasztal belőlünk. A bizalom pedig nem valami megfoghatatlan extra. A bizalom az egyik legfontosabb építő- és megtartóereje minden működő munkakapcsolatnak.

Második lépés: teremts kapcsolatokat!

Ha megvan a gerinc, vagyis megbízhatóan tudunk működni, jöhet a következő lépés: a kapcsolatépítés. Kapcsolatokat kell teremteni. Nem egyszer. Folyamatosan. Ezt nevezzük networkingnek. A digitális világ egyik érdekes paradoxona, hogy miközben minden eddiginél több eszköz áll rendelkezésünkre az automatizálásra, az emberi kapcsolatok értéke ettől nem lett kisebb. Sőt. Az AI nem fog helyettünk bizalmat építeni. Egy sablon nem fog bemutatni minket egy potenciális partnernek. Egy szoftver nem fogja helyettünk felépíteni azt a szakmai reputációt, amely miatt valaki minket ajánl másnak. A kapcsolataink viszont képesek erre. Teljesen mindegy, hogy dizájnerként vagy vállalkozóként dolgozunk: a kapcsolati tőke hosszú távon meghatározhatja, milyen lehetőségek találnak meg bennünket. Amikor munkát keresünk vagy ajánlunk, érdemes ezért már az első pillanattól kapcsolatként tekinteni a másik félre, nem pusztán egy tranzakció résztvevőjeként. Ehhez pedig nyílt kommunikáció kell.

Harmadik lépés: tudás és motiváció

Megvan a gerinc. Kapcsolatokat építünk. Bizalmat teremtünk. De még mindig hiányzik valami: a tudás és a motiváció. Én ezt a kettőt nem választanám szét, mert szerintem szorosan összefüggnek. A kevés tudás természetesen nem előny. De valahol mindenki elkezdi. A megfelelő motiváció viszont képes arra, hogy megszerezzük azt a tudást, amelyre szükségünk van. Ha van bennünk akarat, tanulunk. Ha tanulunk, fejlődünk. Ha fejlődünk, újabb lehetőségeket tudunk megragadni. A dizájn szakmában ráadásul a tanulás nem egyszeri feladat. A technológia, az eszközök és a piaci elvárások folyamatosan változnak. Ami tegnap még elegendő tudás volt, az ma már lehet, hogy kevés. Ami ma működik, holnapra elavulhat. Ezért egy dizájnernek ma már nemcsak vizuálisan kell képzettnek lennie. Értenie kell a kommunikációhoz, a problémamegoldáshoz, az ügyfél gondolkodásához, a célközönséghez, és egyre inkább ahhoz is, hogyan használhatja hatékonyan az új technológiákat. A vállalkozó oldalán ugyanez más formában jelenik meg: neki sem feltétlenül dizájnerré kell válnia, de értenie kell annyira a saját kommunikációjához, hogy felismerje, mikor elég egy egyszerű megoldás, és mikor van szüksége szakemberre. A szakmai fejlődés tehát mindkét oldalon folyamatos munka.

És végül: a pénz

Eljutottunk ahhoz a tényezőhöz, amely önmagában talán nem boldogít, a hiánya azonban egészen biztosan okozhat problémákat. Ez pedig a pénz. A munka világának van egy száraz és rideg megközelítése: dolgozunk, hogy pénzt keressünk. Ez természetesen igaz. De az ember által végzett munka ennél több. Mögötte ott van a személyiség, a motiváció, az érzelem, az ambíció és az emberi kapcsolat. Ha szeretjük a munkánkat, máris egészen más helyzetben vagyunk. Ha pedig azokat is szeretjük, akikkel együtt dolgozunk, még tovább javulhat a közös munka minősége. Lehet, hogy idealistának hangzik, de én azt tanultam a sikeres emberektől, hogy az ügyféllel való munkában ne az legyen az elsődleges cél, hogy kifizessen minket. Hanem az, hogy értéket teremtsünk számára. A tudásunk és az árazásunk akkor válik igazán értékessé, amikor azzal hozzájárulunk az ügyfél sikeréhez. Természetesen a megrendelőnek rendelkeznie kell azzal a pénzügyi háttérrel, amely lehetővé teszi a közös munkát. Kockázatot kell vállalnia, és nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy mit tudunk nyújtani ezért cserébe. A dizájnernek pedig azt is tudnia kell, hogy mennyit ér a munkája – nemcsak időben és energiában, hanem üzleti szempontból is. Ha mindkét fél értéket teremt, létrejön a win-win helyzet. De ez még nem a végállomás.

A valódi cél: win-win-win

Az igazi áttörés akkor következik be, amikor nemcsak a dizájner és a vállalkozó nyer, hanem az is, akinek végül készül a termék vagy szolgáltatás. Ez a valódi win-win-win helyzet. Ehhez viszont mindkét félnek képesnek kell lennie arra, hogy valamennyire félretegye a saját egóját, ízlését és előzetes elképzeléseit. Nem az a legfontosabb, hogy mi tetszik a dizájnernek. És nem is az, hogy mi tetszik a megrendelőnek. A legfontosabb az, hogy mi működik azok számára, akiknek az egész készül. A dizájner nem saját magának tervez. De ideális esetben nem is pusztán a megrendelőnek. Hanem annak, akit a megrendelő el akar érni. Ez pedig a megrendelő oldalán is szemléletváltást igényel. Nem feltétlenül a saját elképzelését kell tűzön-vízen át keresztülvinnie. Sokkal fontosabb, hogy megértse: mire van szüksége annak az embernek, akit el akar érni. Végső soron tehát nem a dizájner egója a lényeg. Nem a megrendelő egója. Hanem az az ember, akinek végül a terméket vagy szolgáltatást szánjuk.

Akkor tehát végül kell-e magyar dizájner?

Visszatérhetünk az eredeti kérdéshez. Kell-e még magyar dizájner? Nos, erre azt tudom válaszolni, hogy szerintem nem ez a valódi kérdés. A valódi kérdés az, hogy találunk-e olyan dizájnert, akivel ki tudjuk alakítani azt a munkakapcsolatot, amelyben megvan a bizalom, a kommunikáció, a szakmai tudás, a motiváció és a közös cél. Egy magyar dizájner ebben sok esetben természetes előnyt jelenthet: közös nyelv, közös kulturális háttér, a helyi piac jobb ismerete és egyszerűbb kommunikáció. De a nemzetiség önmagában nem garancia semmire. Ugyanígy az AI, a Canva vagy a külföldi munkaerő sem feltétlenül rossz választás. Ezek eszközök és lehetőségek. A kérdés az, hogy mire, hogyan és milyen tudatossággal használjuk őket. A technológia ugyanis nem feltétlenül megszünteti az értékes szakember iránti igényt. Inkább átalakítja azt. És talán éppen ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy vállalkozásnak szüksége van-e dizájnerre. Hanem az, hogy képes-e olyan dizájnerrel és olyan munkakapcsolatban dolgozni, amely valódi értéket teremt. Ehhez pedig mindkét félnek szüksége van gerincre, kapcsolatokra, tudásra, motivációra, bizalomra és arra a képességre, hogy a saját egóján túl is lássa a célt. Mert a végén nem az számít, hogy ki készítette a dizájnt. Az számít, hogy működik-e. És hogy közben mindenki nyer-e vele: a dizájner, a vállalkozó és legfőképpen az, akinek az egész készült. Úgy gondolom, a jövőben azok a dizájnerek és dizájnereket foglalkoztató vállalkozók lesznek versenyképesek, akik ezeket az alapelveket szem előtt tartják.

‍